Kincső idejében lefoglalta az esküvőjük kitűzött időpontját.  Már akkor tudtam, hogy nagyon különleges esküvő elébe nézek és alig vártam mi fog kisülni belőle. A fő motívum a mészkő volt.

Kincsőnek nagyon tetszettek a mészkő asztalszámaink, és ez volt a kiinduló pont. Tisztában voltunk a színekkel, bézs, homok és egy kevés púder a meghatározó. Az asztalokon tovább gondoltam a mészkő asztalszámokon, és a hozzá illő vázákon kívül tettem még pár összetört mészkőlapok asztalközép gyanánt, és a szintezés miatt. Gondosan felépítettem minden asztaldíszt kőről kőre. Azt hiszem elmondhatom, hogy fizikailag ez volt eddig a legnehezebb dekorunk, persze csak a szó szoros értelmében vesszük, súlyra. Imádom a kihívásokat és ez az volt. Felkérés a keringőre.

A főasztal előtt is habtégla darabokat és mészköveket használtunk, erre tettük az elektromos gyertyákat. A gyertyákhoz kifejezetten Rajmi ragaszkodott. Nagyon örülök amikor nem csak a menyasszony hanem a vőlegénynek is van konkrét elképzelése a dekorral kapcsolatban és ezt el is árulja nekem, mivel ennek a napnak két főszereplője van. Csodás összhangban volt minden mindennel. A menükártyák, ezeknek a tartójuk, a köszönőajándékok, az ülésrend. A menyasszonyi csokor örök életű mivel pampafűből, selyemvirágokból és örök-rózsából készült.

A Vőlegény öltönyét egy száraz virágokból készült zsebdísz ékesítette. Szerintem ez a történet teljesen kerek volt. Imádtam a részese lenni, köszönöm Nektek Kincső és Rajmi.